Hazaérkeztünk. Az utolsó nap olyan zűrös volt, hogy már nem volt időm írni. (a hőségről meg már ne is beszéljünk) A zenekar nagyon komolyan vette a búcsúestet, mert hajnalig tartott. Két óra felé kinéztem, de még javában égett a "szalonnasütőtűz".
Ehhez képest azért reggel csak fel tudott kelni mindenki. A reggeli kalács volt, amiről a konyhás nénik le akartak bennünket beszélni, mert, hogy nem fogunk vele jól lakni, de miután heves tiltakozást váltott ki az ötlet, a kalács maradt, kakaóval kísérve. Olyan jól sikerült, hogy a déli babgulyás már alig fért belénk. Csak néztük a forró levest a 35 fokban és vágyakozva gondoltunk vissza az előző napi hideg gyümölcslevesre.
Reggeli után jött a pakolás, mert 10-ig át kellett adni a szobákat. Ez persze Ervinnek ment a leglassabban, de ezt már megszoktuk. itt-ott találtam némi elhagyott dolgot, és nem találtam egy helyi törülközőt. Mindenki esküszik, hogy ő nem vitte haza, de saját családomból kiindulva bármi előfordulhat. Ha valaki mégis megtalálta a csomagjában hozza vissza, eljuttatjuk Bánkra.
A délelőtti próbán még átnéztünk egy pár dolgot, bár 80%-ban ilyen zombi arcok néztek rám vissza. Nagyon helyes volt a zenekar, mert az ebédre hangszerekkel vonultunk el, ugyanis a konyhás nénik reklamáltak, hogy ők nem tudtak minket meghallgatni. Hát játszottunk nekik külön. Ott legalább volt árnyék.
Utána már csak a koncert volt hátra. Hősiesen aszalódtunk a színpadon, de a végén feladtuk, és rövidítettünk, kihagytunk két számot. Szerintem így is épp elég volt. Dani egész jól eljátszotta a Bayerise Polkát. A hangzás az nem volt valami jó, konkrétan én semmi értelmeset nem halottam belőle. Borzalmasan elment a hang. Kérni kellett volna olyan hangosítást, mint mondjuk a rockzenekaroknak van. Hi-hi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése